Sajtótájékoztatónk összegzésének első részében vezetőedzőnk értékeli a bajnoki szezon első felét.
Eltelt egy újabb eseménydús félszezon, amely alatt mélypontok és magasságok váltották egymást. A remek eredményekkel záruló felkészülést követően a szezonrajt nem úgy jött ki, ahogy Horváth Roland eltervezte, ezt követően viszont fokozatosan sikerült felépíteni a csapatot, és a Kozármisleny, a Kisvárda, majd a Budaörs elleni győzelmekkel, illetve az MTK elleni döntetlennel végül hét ponttal mehettünk a közel kéthónapos, téli szünetre.
A leállás, illetve Besszer Borbála kiválása nem tett jót a csapatnak; az újév első mérkőzésein nyögvenyelősen ment a játék. Az újabb fordulópontot a Vasas elleni magabiztos győzelem hozhatja el az Albának.
E rövid felvezető után edzőnk értékelte az elmúlt bő fél évet.
Horváth Roland, az Alba Fehérvár KC vezetőedzője:
„Nyáron érkeztem ide Fehérvárra, és elkezdtünk gőzerővel dolgozni. A korábban sérült játékosok felépültek, így jó kerettel indulhattunk neki a szezonnak. Jó esélyt láttam arra, hogy ebből jó csapatot tudunk formálni, ami össze is jött, de négy hónapba került. Ekkor elkezdtük a módfelett fiatal társasággal nyerni a fontos mérkőzéseket. Ügyes, tehetséges csapatom van, sokat kell még fejlődnie mindenkinek, ezt most is sokszor lehet látni, de biztos vagyok abban, hogy idővel megjön a tapasztalat.
Sajnos megtörtént az, amivel egyik edző sem tud igazán számolni, egy sérülés, aminek következtében neki kellett állni újra felépíteni azt, ami már működni látszott. Kitti [Szabó Kitti] személyében tudtunk évközben újítani, amit igazság szerint úgy terveztem, hogy Borival [Besszer Borbála] közösen nagyon szépen le fogják hozni az irányító posztot, mivel két teljesen különböző stílusú játékosról beszélünk, de sajnos ez nem így történt, így most Kittit be is kellett dobni a mélyvízbe, amit nagyon szépen megold. Az ő beszokásához is idő kell; mindig mondják, hogy milyen ügyes és dobálja a gólokat, de én tudom, hogy jelenleg még mindig ötven százalékon teljesít ahhoz képest, amit valójában tud. Ennek a lemaradásnak megvannak az okai, nagyon mélyről jött vissza, így adni kell neki egy kis időt.
Úgy látom, szépen alakul a történet, de ahogy szokott lenni, amikor egy ilyen fiatal csapat elindul, és gyönyörűen veszi az akadályokat olyan csapatok ellen, ahol idősebb, tapasztaltabb, válogatott játékosok szerepelnek, szétnyirbálják a csapatot és a játékosokat el akarják vinni mindenfelé, mivel azt gondolják, az az egyszerűbb és jobb. Sem azzal ahogyan, sem azzal, ahova hívják a játékosainkat, nem értek egyet, és soha sem fogok egyet érteni. Sajnos ez nálunk is így lesz, ez jellemző a karrieremre; bárhol megjelentem, ott egy év után szétszedték az összerakott csapatot.
Természetesen dolgozunk tovább, most már több hónapja azon vagyunk, hogy jövőre megint fiatal, de NBI-re méltó csapatot tudjunk összerakni, és amelyben lássuk a fejlődni akarást. Nem nagyon szeretek olyanba belemenni, hogy idehozunk „nagy öregeket” és beleülünk abba a tudatba, hogy ők majd megoldják; jobban szeretem a munkás stílust, hogy dolgozunk, és előbb-utóbb fejlődnek a játékosok.”
Mindig is szerettem a kézilabdának a magyar részét nyomni, magyar játékosok igazolásával, ám most egy olyan állomáshoz érkezünk, amikor ezt nem tudjuk megoldani honi kézilabdázókkal, és azért nem, mert nincsenek NBI-re érett, fiatal, magyar kézilabdázók. Így nem csak mi, több csapat is kénytelen lesz hozzányúlni külföldi játékerőhöz. Ez amiatt van, mert valahol valami hibádzik, és most mi is rákényszerülünk arra, hogy légiós játékosokat hozzunk; egyszerűen nem lehet máshogy megoldani, lehetetlen. Akkora a szakadék az NBI első öt helyezettje és az NBI/B között, hogy onnan nem tudunk szemezgetni, mert akik komolyan gondolják ezt a sportot, azok „száz évre” írnak alá az adott csapathoz. Biztos vagyok benne, hogy az érkezők mindent meg fognak tenni az Alba Fehérvárért, és nekünk ez a cél, ez a lényeg.”
Fotó forrása: Nagy Norbert, fmh.hu
albakezi.hu
2024.02.01 22:05
