A 35 éves, horvát nemzetiségű erőnléti edzőnk, Alen Marosević tavaly nyáron, még előző vezetőedzőnkkel, Boris Dvoršekkel együtt kezdte el a munkát Székesfehérváron, az Alba Fehérvár KC csapatánál.
Alen komoly referenciák birtokában van, hiszen dolgozott a Bajnokok Ligájában is érdekelt HC Podravka Vegeta együttesénél, Irán férfi kézilabda válogatottjával, majd tett egy kis kitérőt, váltott a labdarúgásra, s lett Szaúd-Arábia legjobbjainak erőnléti edzője.
Mielőtt az Alba-hoz elkötelezte volna magát, a HC Lokomotiva Zagreb női kéziseinek fizikai felkészítéséért volt felelős, a horvát női kézilabda válogatott szakmai stábjának pedig a mai napig is tagja.
A mindig vidám Alen-t eddigi tapasztalatairól-, élményeiről- és nem utolsó sorban jövőbeni terveiről kérdeztük:
Közel egy éve dolgozol már az Alba-s lányokkal. Nehéz döntést hoztál, mikor Horvátországot hátra hagyva Magyarországra jöttél?
„Először csak a felkészülési időszakra szólt a megbízásom itt Fehérváron. A klub vezetése azonban kitartó volt, számítottak a munkámra, szerették volna, ha az egész szezon alatt a csapat mellett vagyok, így megállapodtunk. Természetesen nem volt könnyű a váltás, de már tudom, jó döntést hoztam.”
Láthatóan-, s köztudottan hamar beilleszkedtél a csapatba. Mi az, ami nélkülözhetetlen a hatékony munka elérésében?
"Nagyon fontos a kémia! Az, hogy megtaláljuk egymással a közös hangot annak érdekében, hogy a maximumot hozzuk ki a munkánkból, egymásból. Szerencsére a lányok gyorsan elfogadták az edzésmódszeremet, befogadtak, mint erőnléti edzőjüket. Jól tudunk együtt dolgozni, ezen az úton megyünk tovább!"
Miben látod a különbséget a horvát-és a magyar kézilabda kultúra-, illetve a bajnokság kapcsán?
"Mi, Horvátországban a magyar bajnokságot a világ egyik legerősebb pontvadászatának tartjuk, olyan, mint a kézilabdázás NBA-je. A létesítmények-, a szervezés-, a sportdiplomácia- és persze nem utolsó sorban a játék minősége a magyar kézilabdázást egyértelműen a horvát fölé helyezi. Edzőként ki kell használnunk ezeket a remek kondíciókat."
Megismerted már a várost, tetszik az élet itt, Székesfehérváron?
"Mivel Zágrábból érkeztem, először furcsa volt egy annál kisebb városban élni, de nagyon hamar megszerettem Fehérvárt. A belvárosban ötvöződnek az „óvárosi”- és a modern jellegek, ez nagyon tetszik. Rengeteg étterem-, bár nyújt lehetőséget a szórakozásra, a parkok gyönyörűek az emberek pedig kedvesek, segítőkészek. Minden adott tehát a minőségi élethez."
Kemény edzéseket vezényelsz napi szinten a lányoknak. Női csapatként azonban a lelkekre is figyelned kell. Más típusú tréningeket vezetsz számukra egy győzelem-, vagy egy vereség után?
"Az edzések kemények. Az elvégzett munkában hiszek. Minél keményebben dolgozol, annál többet érhetsz el. Ha erőnléti edző vagy, meg kell találnod az egyensúlyt az őrült- és a segítőkész-, megértő edző között. Mindkettőre szükség van. Egy vereség után lelkileg persze nehezebb újra munkába állítani a lányokat, de fontos, hogy rögtön kielemezzük a hibákat, megbeszéljük, mi az-, mik azok, melyeket javítanunk kell céljaink elérése érdekében."
Mi a hitvallásod, mi a mottód, melyek mentén dolgozol?
„Amit beleteszünk, azt kapjuk vissza!” – illetve, „A vesztesek panaszkodnak, a győztesek dolgoznak! („Loosers complain, champions train”). A kemény munka mindig kifizetődik. Nem elég csupán tehetségesnek lenned, munka nélkül az mit sem ér….!"
Milyen egyéni- és csapat szintű célokat fogalmaznál meg a jövő évi Alba-val kapcsolatosan?
"Szeretek Magyarországon élni- és dolgozni. Örülök- és egyben megtisztelő számomra, hogy ezt jövőre is folytathatom itt, Székesfehérváron. Hosszú távra tervezek az Alba-nál. A jövő évi csapatunk ismét egy fiatal közösség lesz, egy olyan közösség, akiben nagy lehetőségek rejlenek, biztos vagyok benne, hogy sikeresek leszünk az elkövetkezendőkben. Hajrá Alba!"
albakezi.hu
