„Idén nyáron érkeztem a nevelőegyesületemtől, a Győri ETO-tól. Azért is esett a választásom az Alba FKC-ra, mert itt a székesfehérvári egyetemi Campuson a budapesti Corvinus Gazdálkodási és menedzsment szakjára sikerült felvételt nyernem – így a tanulmányaimat és az álmaimat össze tudom egyeztetni. Szeretnék minél magasabb szinten sportolni, és az Albánál a fiatalokra számítva építkeznek.”
A Gerháth családba születve mennyire volt magától értetődő, hogy Te is a kézilabdát válaszd?
„Ha azt mondtam volna a szüleimnek vagy a testvéremnek, hogy én nem a kézilabdát választom, valószínűleg kisebb törést okoztam volna nekik. Ugyanakkor mindig támogatják, hogy a saját utamat járjam, azt csináljam, amit én szeretnék. Nyilván, mikor általános iskolában sportot kellett választani, a kézilabda mellett döntöttünk, de nem azért maradtam meg ennél a sportágnál, mert én is Gerháth vagyok, hanem mert szeretem, és meg volt hozzá a kellő labdaérzékem, ügyességem is. Az edzéseket is élveztem a kezdetektől, és mindig is tetszett, hogy egy csapat tagja lehetek.”
Nagyon hosszú idő után váltottál csapatot!
„Tizenkét évig voltam Győrben, az általános iskolában, majd a gimnáziumban töltött évek során mindvégig az ETO-ban játszottam. Sokat köszönhetek az edzőimnek, például Vura Józsefnek, Kun Attilának és Róth Kálmánnak. Az érettségi után elérkezettnek láttam az időt, hogy váltsak. Sok edzésre és játékra van szükségem, szeretném a saját utamat kitaposni.”
Múlt pénteken épp a Győri Audi ETO ellen szerezted meg első NBI-es klubszínekben elért gólod, hiszen a junior válogatott játékosaként lőttél már korábban is gólokat NBI-es felnőtt csapatok ellen.
„Érdekesség, hogy a junior válogatott színeiben pedig épp az FKC ellen voltam először eredményes az NBI-es mezőnyben. Vegyes érzés volt betalálni volt csapatom ellen, mindenképp jó volt érezni, hogy megállom a helyem, még ha csak pár percet is töltöttem a pályán. Ez egy jó útnak indulás, jó kezdés. A munka mindig kifizetődik, valamint reményt és hitet ad, hogy az út, melyen nyáron elindultam, jó döntés volt. Az adódó lehetőségekkel élnem kell, keményen kell dolgoznom, és meg lesz az eredménye.”
Milyen célokat tűztél ki Magad elé erre az idényre?
„Fiatal játékosként érkeztem a klubhoz, mely a nyár során komoly változásokon ment keresztül – gondolok a sérülések, babavárások miatt kieső emberekre. Az ifjúsági csapatban meghatározó játékosnak kell lennem, felelősséget kell vállalnom, akár meccseket is el kell tudnom dönteni; emellett a felnőttben maximálisan ki szeretném használni a kis időket, amiket kapok [Deli] Ritától, így lehetővé téve, hogy egyre több lehetőséget kaphassak.”
Mit gondolsz, a felnőtt csapat mit érhet el a bajnokságban?
„Szeretnénk legalább a tavalyi helyezést megtartani, bár a már említett változások miatt ez közel sem lesz egyszerű. Fiatal csapatunk van, néhány rutinosabb kulcsemberrel. Volt már arra példa az NBI-ben, hogy egy ilyen fiatal, vakmerő de igazán csapatként működő, egymást segítve játszó közösség meglepő eredményeket ér el. Mindenki teszi a dolgát, küzdünk, és hétről-hétre megyünk előre. Képesek leszünk meglepetésgyőzelmeket okozni a bajnokságban.”
Nővéred, Fanni már évek óta az NBI-ben játszik, ráadásul Veled azonos poszton.
„Jelenleg az MTK játékosa, tapasztalatait megosztja velem, ő már végigjárta ezt az utat, lelkileg és mentálisan is segít. Igazából nagyon várom már a mérkőzést, amikor egymás ellen játszhatunk majd, biztosan egészen különleges élmény lesz mindkettőnknek.”
Van példaképed a nemzetközi mezőnyben?
„Apukám révén a férfi kézin nőttem fel, mind ott, mind a női mezőnyben vannak olyan világklasszisok, akiktől sokat lehet tanulni. Az ETO-ban például Stine [Oftedal], aki teljesen más kézilabdát játszik mint én, már csak az alkatunkból kifolyólag is, de az ilyen nagy játékosegyéniségek tökéletes példák lehetnek a fiataloknak. Mind döntéshozó képességüket, mind egyéni technikájukat látva kimagaslanak, ezekből lehet merítkezni. Kimondott példaképem nincs, mert én nem akarok valakihez hasonlóvá válni. Sok játékos nagyon jó valamiben, ezeket a kvalitásaikat próbálom ellesni, begyakorolni és saját erősségeimmé tenni.”
albakezi.hu
Fotó Horváth Gyula
