Két hónap leszel csak 16 éves, ezzel a klub történeték harmadik legfiatalabb debütálója lettél. [Hudra Enikő és Utasi Linda mögött – Mátyus István statisztika] Milyen visszajelzéseket kaptál családodtól, csapattársaidtól?
„A családom elmondhatatlanul büszke rám! Az ifis csapattársaim rögtön gratuláltak, amint megtudták, hogy játszani fogok, és a meccsen is sokan kint voltak. Rengeteg ölelést kaptam a meccs után, teljesen könnybe lábadt a szemem.”
Nem is csak annyi történt, hogy jelképesen, az utolsó másodpercekre léphettél pályára, hanem igen komoly feladatként 20 percig játszhattál az ETO sztárjátékosai ellen!
„Nyugodtan mondhatom, példaképek ellen játszottam. Már a bemelegítés is egy extázis volt számomra, főleg mikor a nevemet hallva beszaladtam a pályára a bemutatásnál, elöntött az öröm érzése. Amikor pedig a pályán először szembe néztem Anne Mette Hansennel, megborzongtam, de túltettem magam ezeken az érzéseken, ők is csak játékosok, ugyanúgy oda kell tenni magunkat ellenük is. Világ életemben felnéztem ezekre a játékosokra, és igyekeztem nagyon sokat eltanulni tőlük, így nem mondhatok mást, csak azt, hogy extázisos élmény volt ellenük megmérettetni magam. Kari Brattset játékát nagyon szeretem, így igazán különleges volt, hogy őt fogtam a falban, vagy épp ő védekezett ellenem.”
A Fehérvár saját nevelésű játékosa vagy, mióta játszol itt?
„Csákváron az FKC fiókcsapatában kezdtem Horváth Zalánnál, első osztályos korom óta kézilabdázom. Nyolcadiktól kezdtem Fehérvárra bejárni a serdülő csapat edzéseire, eleinte még csak heti két alkalommal, de egyre bővült az adag. Ez már a harmadik évem itt Székesfehérváron.”
Miért esett a választásod a beállós pozícióra, ami közismerten a legnagyobb fizikai igénybevétellel járó poszt a kézilabdában?
„Számomra egy csodálatos poszt ez! :) Háttérmunka, ami az átlövők játékának segítésére épül, igazi logikai feladat is, folyamatos koncentrációt igényel, emellett fizikumra is szükség van a zárások megtartásához. A kézilabdázás előtt birkóztam is egy évig versenyszerűen, ennek alapjaiból nagyon sokat tudtam hasznosítani a kéziben is, földre leérkezések, fájdalomtűrés, egyensúly – mind jelen vannak itt a falban küzdve is.”
Ezután a csodálatos eseménysor után nehéz lesz visszatérned a hétköznapokba?
„Szerintem nem. E nagy lehetőség után is ugyanúgy fogom végezni a dolgom, mint előtte. Most kezdtem a tizedik osztályt az iskolában, iskola-kollégium-edzés a csarnokban, így telnek a napjaim. Ha szólnak ismét, hogy szükség van rám a felnőttben, örömmel megyek. Az idei ifibajnokságot szeretném nagyon erősen lehozni, minél komolyabb szerepet akarok vállalni, hogy minél jobban tudjam segíteni társaimat. Szeretnék minél többször szerepelni a felnőtt edzésein, ha számítanak rám, valamint persze további meccseken is. Az sem titok, hogy a korosztályos válogatottba is szeretnék bekerülni. Azért edzek, hogy minél jobb legyek!”
albakezi.hu
Fotó: Horváth Gyula
