Az első, Vác elleni, január 5-én rendezett bajnokin a korábbinál sokkal nagyobb hangerővel érkezett a buzdítás a B-közép szektorából, ugyanis a Videoton FC meccseiről évtizedek óta ismert szurkolói csoport tagjai megjelentek a lelátónkon. Nem csak egyszeri látogatás volt, a szurkolók azóta is ott vannak a lelátón, ráadásul nem csak a Köfém Sportcsarnokban buzdítják teli torokból lányainkat, idegenbe is elkísérik az együttest, létszámuk folyamatosan növekszik. Ott voltak Siófokon is, valamint természetesen a két utolsó, hazai derbinket, a Ferencváros és a Békéscsaba elleni derbin is. A lefújás után kézilabdázóink első útja a drukkerekhez vezet, játékosaink megköszönik a támogatást. Nem vitás, a szurkolóknak komoly érdemei vannak az utóbbi időszakban aratott győzelmeinkben, belehajszolják a lányokat a sikerbe.
- A Videoton futballcsapatának szurkolói csoportját, az RBD-t, azaz a Red Blue Devils névre hallgató formációt közösen alapítottuk a barátaimmal 1992-ben, az eredeti felállásban negyvenen kezdtünk a Sóstói Stadion lelátóján – mondja Izsay Donát, az ultracsoport egyik tagja. - Azóta látogattuk a Vidi meccseit, életre szóló élményeket gyűjtöttünk, barátságok szövődtek. Az utóbbi időszakban távol maradtunk, de reméljük, egyszer még visszatérünk az új stadion lelátóira. Kerestük a lehetőséget, hogy az ultra csoportot együtt tartsuk, megbeszéléseket folytatunk Balássi Imrével, a női kézilabdacsapatot és a férfi kosárlabdázókat is működtető Alba Regia SC elnökével, úgy döntöttünk, a folytatásban támogatjuk a lányokat a meccseken. Egymást tenyerébe csaptunk a klub első emberével, azóta ott vagyunk a mérkőzéseken, a hazai derbik mellett idegenbe is elkísérjük az együttest.
Izsay elmondta, az első, Vác elleni találkozón 15-20-an voltak a Verseci úton - több drukkernek ez volt a premierje női kézimeccs kapcsán -, pár nappal később, Siófokon még többen, a Fradi és a Békéscsaba ellen pedig lényegesen többen. Ahogy mentek a mérkőzések úgy, töltöttek meg egyre nagyobb szektort a fekete pólóban, rendkívül sportszerűen szurkoló sportbarátok.
- Kitűnő kikapcsolódás, remek közösségi élmény egy-egy kézis találkozó, a létszámunk az elmúlt hetekben megnégyszereződött, legutóbb, a csabaiak ellen már nyolcvanan voltunk. Ráadásul az sem elhanyagolható szempont a velünk tartó srácok többségének, hogy rendkívül csinos hölgyek szaladgálnak a pályán. Én nem az idei év elején látogattam ki először a csarnokba, ott voltam 2005 májusában, a jégcsarnokban, a Győri ETO ellen megnyert EHF Kupa-döntőn is. A folytatásban, az elmúlt közel másfél évtizedben megtekintettem pár mérkőzést, mindegyiken jól éreztem magam. Ezek a mostani derbik természetesen mások, nem pusztán ülök a lelátón, hanem a társaimmal szervezetten, teljes hangerővel biztatjuk a csajokat. Az RBD tagjai közül mindenki eldöntheti, szeretne csatlakozni hozzánk, vagy sem. Ez egy rendkívül befogadó közeg, a csarnokban mindenki kedves és barátságos velünk. Korábban is volt és van is B-közép a Verseci úton, dobosokkal, ők immár velünk kiegészülve drukkolnak. A mellettünk, a szomszédos szektorban ülő nézők először furcsán néztek ránk, nem értették, mi ez a hangzavar, a lefújás után pedig a vállunkat veregették, megköszönték a szurkolást. Így tesznek a játékosok is minden mérkőzéseket követően, különösen jól esik, hogy a nyilatkozataikban kiemelik, sokat jelentett a támogatásunk. Mi is így érezzük, hozzá tudunk tenni a csapat teljesítményéhez, valamint lényegesen jobb a hangulat a kézimeccseken. Az biztos, hogy a szezon további részében ott leszünk az Alba FKC majd minden összecsapásán - reményeink szerint minél többen-, a folytatásról pedig majd egyeztetünk. A Győr elleni, szerda esti bajnokin a korábbiaknál is nagyobb létszámban drukkolunk a lányoknak. Rajtunk nem fog múlni.
Horog László
Fotó: Horváth Gyula
Fotó: Horváth Gyula