Ahogy az élvonalbeli klubok többségénél, nálunk is létrejött a sportigazgatói munkakör, amit július elejétől a győri Kovács Tivadar tölt be. A szakmai irányítás tartozik hozzá, a 49 esztendős sportvezető nem kerül idegen környezetbe, az utóbbi hónapokban már gyakran felbukkant a csarnokunkban.
- Az ősszel kezdtük meg a tárgyalásokat az elnökkel, Balássi Imrével, aki jelezte, létrehozza a sportigazgatói munkakört, engem kért fel a feladatra. Nem vagyunk idegenek, sőt, jól ismerjük egymást, évfolyamtársak voltunk a Testnevelési Főiskolán, a tanári szakon. Annak idején sokat beszélgettünk a sportról, hasonlóan gondolkodtunk. Azóta huszonöt év telt el, tartottuk a kapcsolatot, néha beszélgettünk.
- Az elmúlt negyedszázadban milyen munkakörökben dolgoztál?
- Győrben születtem, a fővárosban töltött főiskolás évek, a diploma megszerzése után visszatértem a Kisalföldre. Öt évig pedagógusként dolgoztam, tanítottam, majd a helyi sportigazgatóságon dolgoztam, amely a városhoz tartozott és tartozik jelenleg is. Szerveztünk maratoni kajak-kenu vb-t, junior kézilabda Eb-t, triatlon Európa-bajnokságot olimpiai távon, ifjúsági cselgáncs Világkupát, tehát akadt feladat és siker is.
- A kézilabdával nem volt kapcsolatod?
- De igen, összesen tizennyolc éven át kézilabdáztam, döntően az ETO-ban, de az élvonalban nem mutatkoztam be. Akkoriban az Iváncsik Mihály fémjelezte, EHF Kupát nyerő együttesbe nagyon nehéz volt bekerülni. Nekem nem sikerült. Balszélsőként és irányítóként voltam bevethető. Az NB I-ről lemaradtam, viszont a második vonalban, azaz az NB I/B-ben jól ment a kézilabda, a TF együttesében meghatározó játékosnak számítottam, bronzérmesek lettünk a Magyar Kupában, ami komoly fegyverténynek számított akkoriban. Később játékvezető lettem, az élvonalban bíráskodtam.
- Nyilván a Verseci úti csarnokba is eljutottál.
- Vezettem itt meccseket, de nem sokat. Az elmúlt pár hónapban jóval többször jártam a létesítményben, ismerkedtem a körülményekkel. Nem csak a hazai, több, idegenbeli mérkőzésre is ellátogattam. Július első hetében állok munkába sportigazgatóként.
- Mi lesz a konkrét feladatod?
- A szakmai kérdések tartoznak hozzám. Van gazdasági vezető, aki a pénzügyeket intézi, van vezetőedző, aki az edzéseket vezényli, tehát a csapatot irányítja, én a sporttal kapcsolatos napi ügyeket intézem, sok terhek leveszek az elnök válláról. Ő meghozza a döntéseket, amelyeket én levezényelek, a csarnokban töltöm a napjaimat. Valamint a hazai szövetséggel is tartom a kapcsolatot. Van tapasztalatom a sportklubok életéről, Győrben a futballistáknál töltöttem tizenkét évet.
- A futball nem kézilabda.
- Ez igaz, de nagyon sok dolog átültethető onnan. Főleg azok, amelyek ott működnek. 2006-tól, tizenkét éven át, idén januárig marketingvezető voltam. Az Alba FKC-nál ez a terület nem hozzám tartozik. Nagy sikerek részese voltam, nyertünk bajnoki címet, kétszer voltunk bronzérmesek, egyszer ezüstérmesek, kétszer zártunk második helyen a Magyar Kupában. Szép emlékeket őrzök a futballból, ugyanakkor örülök, hogy visszatérhettem a kézilabdába. Komoly kihívásként tekintek a fehérvári szerepvállalásomra.
Szerző: Horog László