- A felnőtteknél még nem szerepeltél címeres mezben, összetartásokra sem hívtak, ebből következően, gondolom elcsodálkoztál, amikor a keretbe invitáltak.
- Valóban meglepődtem, amikor közölték a hírt, de természetesen nagyon örültem neki. Kis túlzással, majd kiugrottam a bőrömből. Ez volt az első meghívóm felnőtt játékosként, utoljára 2012-ben, a junior válogatottban szerepeltem, korábbi, győri klubedzőm, Róth Kálmán volt a korosztályos együttes szövetségi kapitánya, az ő csapatában szerepeltem a junior világbajnokságon, amit a csehországi Ostravában bonyolítottak. Jól játszottunk, sikeresek voltunk, bronzérmesek lettünk. Ez volt az egyetlen világversenyem, utolsó éves juniorként. A nyáron beszélt velem Kim Rasmussen, azt mondta, küld meghívót a keret edzésére.
- Tehát nyár óta vártál az adódó lehetőségre.
- Igen, reméltem, hogy előbb-utóbb invitálnak. A Viharsarokból már nem is tértem vissza Fehérvárra, még aznap Telkiben kellett jelentkeznem. A keretben több, régi csapattársam volt, aminek nagyon örültem, nem idegen a közegbe csöppentem. Korábbi társaimmal, Tóth Eszterrel, Such Nellivel és Pásztor Bettivel jó volt kicsit nosztalgiázni a korábbi, együtt töltött időszakról.
- Tanultál új dolgokat a két nap során?
- Természetesen, bár nem sok időt, mindössze két napot töltöttünk együtt. Hétfőn a támadó és a védekező taktikát vettük át, illetve gyakoroltuk a lerohanást és a visszarendeződést is. Kedden pedig edzőmeccset játszottunk a junior válogatott ellen. Nagy élmény volt a legjobb magyar kézilabdázókkal gyakorolni két napon át. Azért fogok dolgozni és küzdeni továbbra is, hogy legyen lehetőségem címeres mezben játszani tétmérkőzésen is.
- Klubcsapatunk, az Alba Fehérvár KC a szezonban a várakozás alatt teljesít. Mi lehet az oka?
- Tény, elmaradunk az elvártaktól a 2017-18-as idényben. Ahogy a társak, én is lényegesen jobbra gondoltam a bajnoki rajtot megelőzően. Tudtuk, hogy nehéz lesz, ugyanis sok, hasonló képességű csapat van a mezőnyben. Több mérkőzést buktunk el egy góllal, valami apróság mindig hiányzott, hogy ezeket a derbiket a magunk javára fordítsuk. Ez a jellemző az egész idényünkre, hogy valami apróság hiányzik. A hévégén a Vasast kimondottan jó, második félidei játékkal vertük 32-24-re, remélem, a szerdai, MTK elleni, idegenbeli összecsapáson is győztesen hagyjuk el a játékteret. Ennek megfelelően készülünk. Remélem, a vége jól alakul, jó szájízzel búcsúzunk az idei bajnokságtól és újult erővel készülhetünk a következő pontvadászatra. Jövőre természetesen jobb helyezést szeretnénk elérni. Könnyű dolgunk akkor sem lesz, senki nem ül a babérokon, a riválisok is erősítenek. Minden együttes szeretne előrelépni.
Fotó: Horváth Gyula
