Előbb Szombathelyen a Magyar Kupában kaptál lehetőséget a felnőtt csapatban, majd vasárnap a Vác ellen bemutatkoztál a felnőtt NBI-ben...
„Igen, ez nagy meglepetés volt számomra! Nagyon örültem a lehetőségnek, hisz már „szivacsos” korom óta ez volt az álmom, hogy egyszer játszhassak egy felnőtt csapatban, ahol ilyen jó játékosok vannak. Ez most ilyen hamar teljesült is :).”
Mennyire izgultál a meccsek előtt?
Nagyon izgultam, hisz ez új kihívás volt számomra, de a csapattársak és az edzők segítségével, támogatásával könnyebben megküzdöttem ezzel a helyzettel.”
Hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával?
„Kiskoromban a szüleim sok mérkőzést néztek a tv-ben, majd én is elkezdtem nézni, és rájöttem arra, hogy nem szeretnék focizni, hanem a kézilabdát szeretném kipróbálni.”
Ezek szerint előtte futballoztál!
„Igen, bár nem túl hosszú ideig. Mondhatni a foci a mi családunk sportja, nagyapám futballkapus volt, a szüleim pedig 14 évig voltak játékvezetők. Adta magát, hogy én is focizzak, de aztán mégis rátaláltam a kézilabdára.”
Mióta játszol a Fehérvár színeiben?
„Hát, ez egy kicsit bonyolult, mert Gyulán kezdtem el kézilabdázni, majd Tatabányán folytattam. Ott kerültem be először kapuba, és miután Tatabányán 2014-ben befejeztem a tanulmányaimat, akkor kerültem át Székesfehérvárra. Ez már a negyedik idényem a Fehérvár színeiben.”
Mik a hosszabb távú terveid a sportággal?
„Igazából az az elődleges cél idén, hogy a mostani ifi csapatommal jó helyen zárjuk a bajnokságot. Természetesen szeretnék a jövőben is még NBI-ben játszani, ha tehetem, akkor itt a felnőtt csapatnál, de ha ez nem sikerülne, akkor egy NBI/B-s csapatban mindenképp szeretném folytatni a pályafutásom, mert a kézilabda az életem részévé vált már jó pár éve, és úgy érzem, ha abbahagynám, nem tudnám semmivel sem pótolni.”
albakezi.hu
Fotó: Horváth Gyula