Vajk Eszter: „Az egész csapat extázisban kézilabdázott”
Azt minden kézilabdabarát tudja, hogy a Győri Audi ETO legyőzése a felnőtt NBI-ben szinte elképzelhetetlen manapság; mekkora meglepetésnek számít ezt a csapatot legyőzni a Ti korosztályotokban?
„Rettentő nagy meglepetés az ifi korosztályban is. Beszéltük előtte, hogy szeretnénk egy szoros mérkőzést játszani, és örülnénk, ha végig tudnánk velük tartani a lépést. Igazából, szerintem senki sem számított arra, hogy a győzelmet is megszerezhetjük. Az egész csapat extázisban kézilabdázott, mindenkinek nagyon jól ment a játék, és a meccs közben látszott, hogy képesek lehetünk ma pontot is szerezni.”
Nagyon jól kezdtétek a találkozót, vezettetek 8-3-ra is, ám a szünetre mégis a győriek voltak ötgólos előnyben. Mi volt a fordulópontja a meccsnek?
„Amikor a második félidőben folyamatosan közeledtünk hozzájuk, majd sikerült ledolgoznunk az ötgólos hátrányt, az volt az a pont, amikor mindenki megérezte, hogy tényleg fogható az ellenfél ma. Mindenki hozzátette a maga kis bravúrjait, és végül mi örülhettünk a győzelemnek.”
Az ificsapat idén milyen célokkal vágott neki a bajnokságnak?
„Nagyon nehéz ezt megmondani, hiszen nagyon sokan jöttünk vissza komolyabb sérülésből. Szeretnénk minél több mérkőzést megnyerni és minél előbb végezni, idegenben és itthon is gyűjteni kell a pontokat, aztán meglátjuk mire lesz ez elég.”
A tavalyi éved mennyire volt nehéz a súlyos térdsérülésed miatt?
„Nem volt könnyű, sőt nagyon nehéz volt. A legrosszabb az a rész volt, amikor megtörtént és kiderült mennyire nagy a baj, majd a műtét, és a mankózás időszaka. Amikor már elkezdődött a rehab, már könnyebb volt, jöttek a folyamatos sikerek, már ezt is lehetett csinálni, már azt is tudtam. Ebben motivációt találtam, arra törekedtem, hogy mielőbb újra olyan legyek, mint régen.”
Érdekes helyzet adódott a klubnál, több fiatal játékosnak volt szinte azonos időben ugyanolyan sérülése. Ez a furcsa helyzet némileg könnyebbséget adott Nektek?
„Őszintén megvallva ez valóban segítség volt. 1-2 hét különbségek voltak a műtéteink, majd a gyógytornai fázisainkban, így egymást húztuk. Aki mélyponton volt, vagy épp fájt a térde, azt mindig segítettük. Mindenki ugyanazt élte át lelkiekben, így ebből a szempontból ez könnyebbség volt számunkra, nem voltunk egyedül a küzdelemben.”
Mostanra teljesen rendbe jött a sérülésed?
„Igen, bár néha még vannak fájdalmak, de már nem féltem a lábam, teljes mértékben a kézilabdázásra tudok koncentrálni.”
Tavaly nyáron a Kozármisleny csapatától érkeztél Székesfehérvárra, milyen kézilabdás múltad van, és mikor választottad ezt a sportot?
„Három évig voltam a Kozármisleny játékosa, azelőtt pedig közel hat évet Pécsett játszottam, ahol kezdtem. Kozármislenyben, mikor megkaptam az első korosztályos válogatott meghívómat, akkor éreztem, hogy több van ebben a sportban, sok munkával még többet elérhetek.”
Sugár Tímeával már több kapus eljutott a legmagasabb szintre, Te milyennek találod eddig a közös munkát vele?
„Voltam nyáron Susu kapustáborában, így már az alapozás előtt megkezdtük a felkészülést. Úgy érzem, nagyon jól megy vele a munka, érezhetően egyre jobban felépítjük a játékomat, meccsről-meccsre több olyan dolgot tapasztalok, ami az edzéseken rögzül belém.”
Az ifi és a felnőtt csapat között hogy oszlanak meg az edzéseid?
„Folyamatosan a felnőttekkel edzem, meg van szabva, hogy az iskola mellett melyik edzésekre kell járnom. Ifi edzésekre akkor szoktunk lejárni, amikor például gyúrás van a felnőttben, de igazából csak a meccseken szerepelünk az ifikkel.”
A klubmunka mellett hamarosan a nemzeti csapatnál is lesznek feladataid!
„Igen, nagyon nagy öröm ért, amikor megtudtam, hogy ismét behívtak az ifi válogatott keretébe. Tavaly novemberben kaptam legutóbb meghívást, de akkor másképp alakult, mert november 4-én megsérültem, így az edzőtábor helyett a kórházba kerültem. Rettentő boldog voltam most, és elsírtam magam, amikor megtudtam, hogy újra számítanak rám.”
albakezi.hu
Fotó: Fehér Viktor (http://v-man.hu)
2017.09.17 11:57
