- Sérülten érkeztél, mégis te lettél a csapatkapitány. Ez azért különösen nagy szó, mert újonc vagy a csapatban.
– A combizmomban beszakadt egy ín, ezért egy hónapig kézilabdás mozgásokat nem végeztem. A konditerembe szorgalmasan jártam ezen időszakban is, a felsőtestemet erősítettem. A tréningek kezdete után két héttel kaptam bizalmat, a játékosok és a szakmai stáb úgy döntött, ezentúl én viselem a karszalagot, ugyanis a csapatkapitány, Herr Orsi az edző edzésen súlyos térdsérülést szenvedett, minimum fél évig nem léphet pályára.
- Az első bajnokit a Népligetben vívjuk, szeptember 9-én. Addigra minden mozaik a helyére kerül?
- Nagyon remélem. Hozzám hasonlóan sok új játékos érkezett, idő kell, mire pontosan tudjuk, melyik megoldásból vagyunk képesek gólt szerezni. Nekem is tisztában kell lennem a többiek elképzeléseivel és természetesen ugyanez igaz fordítva is. Meccsről meccsre javulunk, fejlődünk. Én a többiekhez képest egy hónapos lemaradásban vagyok a nyári sérülésem miatt, igyekszem utolérni a társakat. A Michalovce elleni, hazai előkészületi mérkőzésen léptem először pályára, aztán a többi találkozón is ott voltam a csapatban. Egyre jobban összecsiszolódunk, kiismerjük egymást.
- Tavaly májusban a német TusSies Metzingen együttesével döntőt vívtál az EHF-kupában, majd hazatértél Vácra.
- Németországban nagyon jól éreztem magam, jól is szerepeltünk, a klub először lépett ki a nemzetközi porondra, azonnal döntősök lettünk. Azonban hiányzott a családom és a barátaim, ezért úgy határoztam, hazajövök. Vácra szerződtem tavaly nyáron. Jól szerepeltünk, ám a vezetők nem jelezték a tavasszal, hogy szerződést hosszabbítanának.
- Kapóra jött az Alba FKC ajánlata.
- Tudtam, hogy klubtársam, a brazil Nascimento Székesfehérvárra igazolt, valamint azt, hogy egykori, győri társam, Herr Orsolya szerződést hosszabbít. Utóbbinak szóltam, kérdezze meg az egyesület vezetőit, ha úgy döntenek, szívesen folytatnám Fehérváron. Találkoztam az elnökkel, Balássi Imrével és Deli Rita vezetőedzővel, gyorsan megállapodtunk. Ellenfélként sokszor jártam itt, de csak a Verseci úti csarnokban. A belváros szép, a klubnál mindenki barátságos, kedves, úgy gondolom, minden adott ahhoz, hogy csak a sportra koncentráljak. A játékosok többségét ismertem, a csapat idegenlégiósai ellen is játszottam, a válogatottban vagy a nemzetközi kupában. Mindössze a fiatalok nevét kellett megtanulnom, de pár nap után azzal sem volt gondom. Amíg sérült voltam, többet jártam a belvárosban. Most, hogy általában napi két edzéssel készülünk, estére annyira elfáradok, hogy nincs kedvem kimozdulni.
- Az együttes az ősszel nem lép ki a nemzetközi porondra. Mit vársz a csapattól a bajnokságban?
- Olyan helyen szeretnénk végezni, hogy jövő ősszel ott legyünk valamelyik sorozaton. A kupaküzdelmek mindig különlegesek, nem hasonlíthatók a bajnoki vagy hazai kupameccsekhez. Ez most hiányozni fog. Nagyon remélem, jövő tavasszal olyan eredményt érünk el, hogy egy év múlva kiléphetünk a kupaporondra. Két évre írtam alá, úgy gondolom, sikeresek leszünk, szeretnék hozzátenni a csapat teljesítményéhez.
- Nem csak a csapat mozgatásában vállalsz kulcsszerepet, a hétmétereseket is magabiztosan értékesíted. Nagy előny, hogy nem remeg a kezed a büntetővonal mögött.
– Mindig szívesen vállaltam a hétmétereseket, korábbi klubjaiban is gyakran osztották rám ezt a szerepet az edzők. Nem csak én vagyok kijelölt végrehajtó, a szerb Jelena Lavko is gyakran lő büntetőt. Persze, nem csak a hétméteresekre vállalkozom szívesen, ha helyzetbe kerülök, átlövésekkel is próbálkozom.
