- Élsportolói karrieremnek vége. Nem volt nehéz döntés, az igazság az, az évek során elhasználódtam. 31 éves vagyok, ha a koromat nézem, még nyugodtan játszhatnék, ám úgy döntöttem, nem küzdök tovább. A bal térdemben nincs porc, komoly fájdalmakkal játszottam végig az utolsó szezonokat. A nyári alapozásokat megelőzően a szerb válogatott orvosa által beadott plazmainjekcióknak köszönhetően képes voltam az idényt végigjátszani, de így sem volt egyszerű. A bemelegítések után a meccsekre koncentráltam, nem figyeltem a fájdalomra, de másnap alig tudtam lábra állni. Az éjszakák mindig nehezek voltak, fájdalmakkal küzdöttem. A jobb térdem sem az igazi, de az kevésbé fáj, a másik már nem alkalmas élsportra. Az egészségem a fontosabb. Utcai mozgásra alkalmas leszek, de arra már nem, hogy hetente több tétmeccset vívjak.
Már tavaly is gondolkodott a búcsún, de a fehérváriak akkor rábeszélték a folytatásra.
- Tavaly nyáron erősen gondolkodtam a karrierem lezárásán, de egy évet még hosszabbítottam. Most is marasztaltak az Alba FKC illetékesei, de már nem kézilabdázom. Hívott a Kecskemét is, korrekt ajánlattal, de nekik is nemet mondtam. Ha folytatnám, Fehérváron tenném, megszerettem ezt a klubot, a várost, kiválóan érzem itt magam. Barátokra leltem, az itt töltött két, nagyszerű évet soha nem felejtem el. Az évzárón levetített meglepetés film nagyon meghatott, Claudine Mendy ötlete volt. Ismertem Franciaországból, ellenfélként találkoztunk, itt lettünk barátnők. De nem csak vele voltam jó viszonyban, két éve, amikor ide kerültem, Herr Orsi segített rengeteget a beilleszkedésben, valamint sokat köszönhetek Kazai Anitának is. Mindkét szezonom jól sikerült, nem vallottam szégyent, emelt fővel búcsúzom. A hétvégén Nisben lesz egy gála, hazautazom, tíz éve nyertünk Challenge Kupát a Cluj Napoca ellen, meccs nem lesz, csak nagy ünneplés. Aztán visszatérek Franciaországba, a férjem már vár, ismét együtt lehetünk. Sok tervem van, most végzem a harmadik esztendőt levelező tagozaton Belgrádban, az egyetemen, természetesen gyermeket is szeretnék a párommal, családot akarunk alapítani. Hosszú évek óta vagyunk együtt, de keveset éltünk együtt, én rendre másutt kézilabdáztam, mint ahol ő dolgozott. Most végre közös életünk lesz, Toulonban, Franciaország déli részén. A munka kapcsán pedig a legszívesebben rekreációval foglalkoznék, de érdekel a turizmus, a szállodaipar is. Franciaországban az állampolgársági kérelmet is intéznem kell, bár a férjem francia, még nincsenek meg az ottani papírjaim. Mindig egy éves munkavállalási engedélyt kaptam, ugyanúgy, mint Magyarországon, az elmúlt két esztendőben. Nem lesz gond, de ezt is intéznem kell. Június közepén térek vissza Toulonba, néhány hetet pihenek, ami rám is fér, aztán jöhetnek az újabb feladatok.
Nagy sikerek részese volt, a válogatottal 2013-ban világbajnoki ezüstérmet szerzett, a Naisa Nis csapatával a már említett Challenge Cup diadalban főszerepet vállalt. Erdélyben 9 góllal kaptak ki, a visszavágón szintén ennyivel nyertek, az idegenben szerzett több találattal elhódították a serleget. Az utolsó gólt Bibi, azaz Biljana Bandelier lőtte. A dudaszó előtt öt másodperccel.
- Az a kupasiker örökre emlékezetes marad. A szerb válogatottnak csapatkapitánya is voltam, van világbajnoki ezüstöm, 2013-ban Belgrádban végeztünk a második helyen, a döntőben a braziloktól kaptunk ki, fehérvári csapattársam, Daniela Piedade ott volt a győztes csapatban. Egy évvel korábban, a szerbiai Eb-n a negyedik helyen zártunk, akkor a magyaroktól kaptunk ki a bronzmeccsen. Ez a torna emlékezetesebb számomra, bár nem léptem dobogóra, jobban ment a játék, több lehetőséget kaptam a szakvezetéstől. Elégedett vagyok a karrieremmel, mielőtt Fehérvárra igazoltam, a galloknál több klubban megfordultam, bajnoki aranyat és kupagyőzelmet is szereztem.
fotó: Horváth Gyula
szerző: Horog László
