„Nagyon örültem, hogy a pénteki edzés után Deli Rita vezetőedző szólt, hogy csapatban leszek Békéscsabán. Szívem szerint már az MTK elleni meccsen játszottam volna, de azt még korainak ítélték meg. Nyolc hónap telt el előző pályára lépésem óta, és nagyon meglepő volt, mert igazából csak arra számítottam, hogy csapatban leszek, de pályára nem lépek még ezúttal. A második félidőben, mikor Rita mondta, hogy készüljek, mert bemegyek, a szívem a torkomban dobogott, majdnem úgy mentem fel, mintha az első NBI-es mérkőzésem lett volna.”
A műtött lábad már olyan állapotban van, mint a sérülést megelőzően?
„Nagyon komoly munkát végeztünk a rehabilitáció során, így hála Istennek semmi probléma nincs. A klub biztosított gyógytornászt és sportpszichológust is a gyógyulásomhoz. Nagyon sok segítséget kaptam Horváth Hajnitól, Pankár Tibitől, Csóra Renitől, Földi Viki kineziológustól és a Telekom Veszprém erőnléti edzőjétől, Elek Lászlótól is. Nem volt olyan szituáció a mérkőzésen, amikor féltettem volna a lábamat.”
Maga a meccs viszont kevés örömet tartogatott az Alba Fehérvár csapatának…
„Azt szokták mondani, hogy Békéscsabáról kevesen tudnak pontokkal távozni, de mi ezt szerettük volna megcáfolni. Mostanra kezdenek összeállni, mi viszont ezúttal sem támadásban, sem védekezésben nem nyújtottuk azt, amit tudunk és szoktunk. Ez volt zsinórban a harmadik vereségünk, ami nyilván nagyon rossz hatással van a csapat önbizalmára, de azon vagyunk, hogy pénteken a Budaörs elleni meccset – ha törik, ha szakad – meg kell nyernünk! Nem fogják ingyen adni a pontokat, nagyon kemény meccsre számítunk. A magyar bajnokság szerintem jelenleg a legjobb, a két kimagasló ETO és FTC mellett is nagyon jó csapatok vannak, minden egyes pontért meg kell dolgozni, idegenben különösen.”
albakezi.hu
Fotó: Horváth Gyula