A legutóbbi bajnoki fordulóban ismét nyert az Alba Fehérvár női kézilabdacsapata, a lányok a jó erőkből álló Siófokot múlták felül. A kulcsfigura a kapuban remeklő Herr Orsolya volt.
A 27-26-os, hazai sikerrel zárult mérkőzés lefújása után a balatoniak trénere, Horváth Roland megjegyezte, a legfájóbb mindig az egygólos kudarc. Közölte, jól játszottak, de a ziccereket nem lőtték be, ezért vesztettek. Továbbá hozzátette, a fehérvári kapuban Herr Orsolya a hétmétereseknél megbabonázta játékosait, akik a remeklő hálóőrrel nem tudtak mit kezdeni. Az Alba szakvezetője, Deli Rita is kiemelte portását, akinek hatalmas rutinja elengedhetetlen volt a diadalhoz.
„Valóban jól ment a védés, a szezonban talán a legjobban – mondja Herr Orsi –, bár a nemzetközi mérkőzéseken nyújtott teljesítményemmel is kimondottan elégedett voltam, de a Siófok ellen talán még kiegyensúlyozottabban teljesítettem. Sajnáltam, hogy nem léptünk tovább a második csoportkörből az egyenes kieséses szakaszba az EHF-kupában, megérdemeltük volna. Komoly esélyünk volt a továbbjutásra, a német
Lipcsét kétszer megvertük, a lehetőséget a franciák elleni döntetlenekkel szalasztottuk el. A végjáték előtt itthon is idegenben is több góllal vezettünk, ám a Brest mindkétszer egyenlíteni tudott. A Krasnodar elleni vereségek a búcsúnkat jelentették. Oroszországban az elején aludtunk el, aztán kapcsolatunk, de csak arra maradt időnk, hogy szorosabbá tegyük az összecsapást; itthon jól kezdünk, ám a végjátékban átszaladtak rajtunk, elfáradtunk. Számomra fontos volt, hogy kiléptünk a nemzetközi porondra. 2015 nyarán igazoltam Fehérvárra. Akkor nem indultunk a kupában, nagyon örültem, hogy ott voltunk a rajtnál tavaly szeptemberben.”
A kapus hosszú és sikeres pályafutása során Bajnokok Ligáját nyert a győriekkel, a kisalföldi együttesben 2000-ben mutatkozott be, rengeteg nagy hőfokú csatát vívott a zöld-fehérekkel.
„Minden évben ott voltunk a nemzetközi porondon, döntően a BL-ben. Az utóbbi másfél évtizedben csak néhányszor nem védtem valamelyik sorozaton. Vácon két évet töltöttem kölcsönben, az egyik évben nem jutottunk ki, valamint a siófoki szezonom során sem voltunk érdekeltek egyik sorozaton sem.”
A válogatottba jó ideje nem kapott meghívót, ugyanis kiadták a jelszót, hogy fiatalítás következik.
„Ha meghívnának, nyilván elgondolkodnék. De szerintem már nem számol velem az aktuális kapitány. Majdnem tíz éven át szerepeltem a nemzeti együttesben, több világversenyen szerepeltem, a legnagyobb siker az olimpiai 4. hely, amit Pekingben értünk el. Pálinger Kati volt az első számú kapus, de Hajdu János szövetségi kapitány nekem is adott lehetőséget a bizonyításra. Az ötkarikás játékok után Pálinger a nemzeti együttesben abbahagyta, majd később még visszatért. Volt időszak, amikor én számítottam a kezdő kapusnak a címeres mezes csapatban. Aztán az Elek Gábor és Ambros Martin által vezetett gárdánál fiatalításba kezdtek, már nem számoltak velem, miként nem hívott a keretbe Kim Rasmussen sem. Úgy gondolom, a pályafutásom a nemzeti együttesben véget ért. Külföldre nem vágyom, a hazai élvonalban még évekig szeretnék védeni. Nagyon erős a bajnokságunk.”
Horog László
Fotó: Horváth Gyula