„Megmondom őszintén, nagyon csalódott vagyok a Dunaújvárossal szemben elveszített meccs miatt. Nagyon fontos, „négypontos” mérkőzés volt, amin nem játszottunk jól. Mindent elárul a csapat teljesítményéről, hogy a két legjobbunk a két szélső, Pelczéder Orsolya és Májer Krisztina voltak. Csak ők nyújtották azt a teljesítményt, ami egy ilyen hőfokú rangadón elvárható. Azért is fájó az eredmény, mert azt gondolom, a Dunaújváros sem játszott legjobb tudása szerint. Csupa olyan rossz döntéseket hoztak játékosaim, főleg a belső posztokon, melyek kényszerhelyzeteket teremtettek, valamint pontatlanul kézilabdáztunk. Ami eddig stabilnak tűnt, sőt stabil is volt, a védekezésünk, most teljesen csődöt mondott. Tudtuk mi a Kovács és Szalai által vezetett Dunaújváros ellenszere, mégsem tudtuk azt megvalósítani. Nem a végjátékra élezném ki a mérkőzést, a vereség okát sokkal inkább a második félidőben látom: háromgólos vezetésnél kellett volna megroppantanunk az ellenfelet, hogy biztosabb különbséggel menjünk bele a végjátékba. Ennek több összetevője is volt, hogy nem sikerült. Egymás után két kétperces kiállítást kaptunk, kicsit furcsa, nehezen követhető volt a szabályértelmezés ezen a mérkőzésen. Ami tény, hogy ezen a talán legfontosabb mérkőzésen győznünk kellett volna, de sajnos nem sikerült.

 

A Siófok ellen koncentrációban és bátorságban várok javulást, és azt a fajta fegyelmezettséget szeretném látni a csapatomon, ami fontos, hogy a megbeszélteket meg tudjuk a pályán is valósítani. Nincs értelme számolgatni, mindig a következő mérkőzés a legfontosabb. Hiszem, hogy a csapatban van tartás, és ki is fogom ezt kényszeríteni a lányokból. Az edzéseken ezért dolgozunk. Profi játékosokról van szó, akiknek mindig fel kell tudniuk állni, még ha a földbe is döngölik őket, még ha fájó, egygólos vereséget is szenvedünk. Ez a komoly sportolók ismertetőjele és ezt várom a csapatomtól a hátralévő mérkőzéseken. Bármennyire is fájt a két pont elvesztése, mennünk kell tovább. A tét minket nyom, itthon kell tartanunk a két pontot, de ezt el kell tudnunk viselni. Reméljük, ahogy eddig is, továbbra is megkapjuk a szurkolóktól a biztatást, és ennek segítségével át tudunk lendülni a saját magunk által állított gátakon. Nekünk nem feltétlenül mindig a másik csapat, hanem sokszor saját magunk vagyunk az igazi ellenfelünk, magunkat kell legyőznünk. Ha a ránk valóban jellemző tempót diktáljuk, akkor győzelemmel tudjuk elhagyni a pályát szombaton.”