Deli Rita, az Alba Fehérvár KC vezetőedzője:
„A hazai nehezebb mérkőzés volt, mint amit Lipcsében játszottunk. Az a fajta szellemiség ismét megmutatkozott, ami jellemző a német emberekre, német kézilabdázókra. Nagyon komoly elszántsággal azt, amit tudnak, a gyors futást, a felállt fal elleni egy-egyezéseket nagyon jó ütemben csinálták. Ehhez a mi védelmünk nem alkalmazkodott kellő agresszivitással és sebességgel, ez akadályozta meg a nagyobb gólkülönbségű győzelem létjogosultságát. Ami mindenképp pozitívum volt, az a végjáték. A Brest ellen kétszer is döntetlent hozott, most jól sikerült a végjáték, és megszereztük a két pontot.
Sajnálom, hogy véget ért számunkra az EHF Kupa, nagyon szép sorozaton vagyunk túl. Szeptember óta 12 mérkőzést játszott le a csapat. Sok kemény és nemes ellenféllel játszottunk, csapatomon mérkőzésről-mérkőzésre lehetett látni a fejlődést, sokat profitáltunk ezekből a meccsekből. A továbbjutás elmaradása ellenére sem vagyok elégedetlen, hajszálon múlt, hogy elérjük. A szezon elején az elsődleges cél a csoportkörbe jutás volt. Az idei évben, mint ismert, új lebonyolítási rendszert vezettek be a kupában, az előző években a 12. mérkőzés – sok esetben a 10. is – már a döntő visszavágóját jelentette, most pedig még csak a csoportkör végét. Ez komoly terhelést jelent, aminek viszont nem volt negatív hatása, sőt pozitívum volt számunkra, mert egyre jobban ért össze, egyre jobb formába került a csapat, ahogy a nehéz ellenfelekkel szemben mérettettünk meg. 8 győzelemmel, 2 döntetlennel és a Krasznodar elleni 2 vereséggel zártuk ezt a sorozatot; azt gondolom, ez abszolút jó mérleg.
Ezek az élmények most elraktározódnak, ezekből sokat kell majd merítenünk a bajnokságra. Az EHF Kupát most már elengedjük, és maximálisan a bajnokságra koncentrálunk, a célunk pedig az, hogy kivívjuk a következő idényre is a nemzetközi kupaszereplést érő helyezést.
Nagyon jó volt ez a szombat-szerda ritmus, amitől előzetesen picit tartani lehetett. Az edzésmunkára nyilván nagyon oda kellett figyelnem a rengeteg távoli utazás és a sok meccs miatt. A csapat nagyszerűen alkalmazkodott, még úgy is, hogy volt két fix sérültünk, akik a sorozat jelentős részén nem tudtak részt venni. Mondhatni, teher alatt nőtt a pálma, ezek a magas hőfokú mérkőzések megkívánták, hogy egy állandó szinten tartsuk a csapatot. Most vissza fogunk állni a nagyjából heti egy meccses ritmusba, aminek szintén meg van a maga előnye, több idő van a regenerálódásra, gyakorlásra, taktikai felkészülésre. Remélem, az említett pszichés szintet fent tudjuk tartani, mert akkor tudjuk kamatoztatni a sok tapasztalatot, ha ugyanilyen elszántsággal és koncentráltsággal fogunk játszani a bajnoki mérkőzéseken is. Olyan nemzetközi klasszisok és csapatok ellen játszottunk, akik mindig komoly feladat elé állítottak minket, ezeket a komoly feladatokat többé-kevésbé, de inkább többé, jól megoldottuk. Ebből erőt kell merítenünk.”
albakezi.hu
Fotó: Horváth Gyula